Quantcast
Channel: I hate it here » Szubkult
Viewing all articles
Browse latest Browse all 10

Miért nem használok Creative Commons licenszeket?

0
0

Amikor először hallottam a Creative Commons licencekről (mellesleg akkor, amikor azt fontolgattam, hogy ott hagyjam-e a Flickr-t az Indafotó kedvéért), elsőre állati dögös ötletnek tűnt a dolog. Aztán rájöttem, hogy lehet, hogy van, akinek ez jó, de én részint az értelmét nem látom, másrészt szöges ellentétben van mindazzal, amit én gondolok a saját szerzői jogaimról.

Kezdjük talán a kereskedelmi felhasználással. Egy blogger ismerősöm ezt úgy fogalmazta meg, hogy “Eddig is úgy voltam vele, hogy ha valaki valami érdekeset talál itt, használja, csak a forrást tüntesse fel és ne gazdagodjon meg belőle - mostantól ezt bárki megteheti hivatalosan is.” Hogy őszinte legyek, nekem ez a nem-meggazdagodás mindig egy sötét terület volt. Személy szerint én tisztában vagyok vele, hogy amit a blogomon publikálok, azon én soha nem fogok meggazdagodni. Ezer oka van, hogy miért nem, de például azért sem, mert nincs érdemi látogatottságom. Az I hate it here üzemeltetésekor sikerült belepillantanom a látogatottság-növelés egyik módjába (csatlakozz egy közösséghez, és nyújts ott olyasmit, amit más nem) — köszi szépen, a jelenlegi elfoglaltságaim és életvitelem mellett ehhez se kedvem, se energiám. Más ezzel nyilván máshogy van. Vannak, akik képesek abból pénzt csinálni, amiből én nem is akarok. Ha mondjuk elkérik egyik vagy másik fotómat, és használják az oldalukon, ahol Google hirdetések vannak, az az én értelmezésem szerint kereskedelmi alkalmazás. A rám eső rész a látogatottság-növelésből viszont nyilván erősen konvergál a nullához. Véleményem szerint azonban abszolút nem mindegy — viszont definiálhatatlan –, hogy az Index vagy mondjuk Peti veszi át egy fotómat. Peti vigye, az Index meg ne vigye, ne rajtam akarjon spórolni, ne a bloggerekből akarjon megélni.

A másik a feldolgozás kérdése. Ez talán még kevesebb magyarázatot igényel: egyszerűen nem mindegy nekem, hogy ki és milyen módon dolgozza fel a munkáimat. Van, amihez hozzájárulok, van, amihez nem. Alapesetben megtiszteltetésnek érzem, ha valaki azzal akar legózni, amit én csináltam.  Ha valaki egy fasiszta fanzinnak készít fotómontázst, akkor hadd ne licenszeljem már ezt nekik. De ez utóbbi esetben a munkám csorbítatlan egészként, nevem és a hivatkozási hely feltüntetésével sem felhasználható.

Van a dolognak egy praktikus oldala is: az interneten gyakorlatilag automatikusan lop mindenki, licensztől függetlenül. Ha valami tetszik, akkor azt elviszik, felhasználják, mindenféle aggályoskodás nélkül. (Féreértések elkerülése végett: én ezt nem csinálom.) Azt gondolom, normál esetben ezen kár idegeskedni. Profi kereskedelmi felhasználók egy ideig girnyóznak, ha az ember esetleg reklamálni merészel, aztán inkább lopnak valaki mástól, akivel nincs az a sok macera. Magán-felhasználók felhasználók esetében az emberi inkább csak elnézően mosolyog egy sort. Zavar engem, hogy Soraja felrakta a Nuclear terroros fotóimat az LD50-es profiljába, egy kukk említés nélkül a nevemre? Nem zavar. Mi több: még belegondolni is fárasztó, hogy most ezért kezdjek levelezésbe.

A legcélszerűbb tehát azt gondolom, a jó öreg “minden jog fenntartva”. Ha valaki fel akarja használni, amit csináltam, és van benne egy csöppnyi emberi kultúra, az úgyis megkeres ezzel, én meg jó eséllyel úgyis odaadom. Végül is nyilván sejthető, hogy szeretném tudni melyik alkotásom hol és miért népszerű. Ha valaki lopni akar, az lopni is fog. Viszont ha mégsem tetszik, ami a munkámmal történik, akkor legalább van mire hivatkoznom, ha asztalt akarok döngetni.


Viewing all articles
Browse latest Browse all 10

Latest Images